Kategóriák
Italok Pálinka

A szeszes italok közül a pálinka hosszú múltra tekint vissza

Büszkék lehetünk hungarikumunkra: a pálinkára
Büszke  hungarikumunk: a pálinka

Magyarországon nagy múltja van a különféle gyümölcspárlatok készítésének. Az eredetigazolt magyar pálinka sárgabarackból, kajszibarackból, szilvából, körtéből, almából, cseresznyéből, eperből készülhet, melyek kizárólag itt teremtek.

Először az 1200-as években figyelhetjük meg, hogy gyógyászati célra különféle szeszes italokat használnak, melyeket égettbor névvel illettek. A gyümölcs és gabona párlatokba gyógynövényeket áztattak, általában rozmaringot, melyet a magyar királyné vizeként is hívtak. Nagyon hasonlított a ma is használatos svédcseppre. Károly Róbert a köszvényének kezelésére eredményesen használta.

A pálinka főzésének kialakulása a Kárpát-medence északi részéhez kapcsolódik. Maga a szó a szlovák nyelvből származik, majd az 1600-as évektől vette át a magyar. Akkor csak a gabonából készített italok esetében használták.

A 18. század végén jelentek meg olyan kisebb üzemek, melyek égetett szeszes italokat készítettek. Később megjelent a rá kirótt adó és beemelték a földesúri előjogok közé a gyümölcspárlat készítést.

Fokozatosan nőtt az állam befolyása a pálinka piacon és egyre jobban lefölözte az abból származó hasznokat. 1952 és 1970 között minden gyümölcspárlat fele az államot illette. A Tanácsköztársaság idején pedig tilos volt készíteni.

Egy pár éve a vidék újra visszakapta azon jogát, hogy a megtermelt gyümölcsből párlatot készítsen saját felhasználásra, de korlátozott mennyiségben.

Magyarországon kívül a pálinka szót egyedül két osztrák tartomány használhatja, ahol kizárólag kajszibarackból készített italokra vonatkozhat.